Manapság a hírek 90%-ban a koronavírus negatív és kényelmetlen hatásaival vannak tele. Iskolákat zárnak be, karantén alá vonnak egész városokat és a fertőzés veszélyeiről olvashatunk nap mint nap. A vírus által kiváltott világszintű gazdasági és az életvitelünkre kiható tanulságokra elég kevés cikk fordít figyelmet.

Utópia

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a jelen blogbejegyzés egy már-már utópisztikus „utazásra” hívja az olvasót a fantázia világába, most ebben a koronavírus miatt némileg lassuló világban. Hellyel közzel megtűzdelve némi gazdasági, politikai körültekintésekkel.

Gazdaság

A koronavírus előtt a hírek nagyrésze a gazdasági növekedésről, lassulásról, a környezetvédelmi intézkedésekről szóltak. Korunk egyik legnagyobb kihívása a környezetre gyakorolt hatásunk korrigálása, amire egyre kevesebb időnk van, vagy egyes elemzők szerint már nincs is.

Jelen gazdasági rendszerünk a növekedés, fejlődés, fejlesztés alapjaira építkezik, befektetések, tőke, pénz mozgások, külkereskedelmi egyezmények, gyárépítések, munkaerő kihasználtság és még sorolhatnánk azokat a racionális irányokat, amik a jelen döntéshozóit érdekelhetik. Ezen felül az utóbbi évek nagy slágere a CO₂ kibocsátás csökkentése, a környezetvédelmi előírások, az elektromos autók gyártása stb.

Itt jegyezném meg, hogy amikor az első közgazdaságtan órámra a főiskolán beültem a tanárom felvezette a gazdaság mozgatórugóit és elkezdett egy mondatot, hogy a mai vállalatokat a gazdasági növekedés mozgatja, … és én itt vártam a folytatást, de mint utóbb kiderült a mondatnak itt vége szakadt. Erre majd később visszatérünk.

A koronavírus ezt a helyzetet változtatta meg radikálisan. Ezeknek a híreknek a helyét veszi át a vírus elleni fellépés, korlátozások, karantén, határellenőrzések, repülőjáratok törlése. Látszólag az egész világnak lett egy közös ellensége, mindamellett, hogy egymásra is mutogatunk, hogy kitől indult, ki nem tudta megfékezni a járvány terjedését.

Arról már kevesebb szó esik, hogy a vírusjárvány és a hozzá kapcsolódó intézkedések a lehető legideálisabban alakítják a környezetért tett törekvéseinket.

Közlekedés

A közlekedésnek az egyik legkörnyezetszennyezőbb része a légiközlekedés. Jelenleg napi szinten törölnek repülőjáratokat világszinten és minden nagyobb munkahelyen megkérik a dolgozókat, hogy csak a legszükségesebb esetben szervezzenek külföldi vagy akár belföldi utakat. Amit lehet próbáljuk megoldani a technika mai fejlettségi szintjén videó és telefonos konferenciákkal.

A munkahelyeken, iskolákban bevezetik a távmunkát, távoktatást. Sok ezer embernek nem kell reggel korán felkelnie és elmenni a legközelebbi buszmegállóba vagy beülnie az autójába és utazni 10-20-50 km-t, hanem az otthon nyújtotta kényelemben megteheti ugyanazt, amit egyébként a munkahelyén tenne. Persze egy gyártósort üzemeltetni vagy kenyeret eladni nem lehet távmunkával, de a kereskedelmi láncok is nagyobb hangsúlyt fektetnek az online vásárlással egybekötött kiszállításra.

Rövid helyzetelemzés

Most, hogy nem kell bemennem dolgozni a munkahelyemre, nem közlekedek. Ha ez hosszabb távon így maradna és ahol lehet online az internet segítségével intézném az ügyeimet, akkor végső soron mire is használnám az autómat? Ami ott áll a ház előtt, de nem kell a gyereket sem iskolába vinnem. Ja igen, a nyaralás, a hétévégi kirándulások.

A járvány miatt sok határt lezárnak és utazási tilalmakat vezetnek be. Szóval úgy néz ki a nyaralás kilőve.

Ha nincs szükségem autóra, mindennapos szinten akkor használhatom a tömegközlekedést vagy az autó megosztó szolgáltatásokat, amivel máris megspóroltam a világnak egy autó nyersanyag, energia és gyártási szükségletét.

Herbert Diess a Volkswagen konszern jelenlegi vezérigazgatója 2020 január közepén egy interjú során felvázolta, hogy mekkora bajban vannak a jelenlegi hagyományos autógyártók. Mikor a piacon ott a TESLA az elektromos autóival és ha a jelenlegi gyártók nem tesznek semmit akkor hamarosan a ma ismert autógyártás a Nokia sorsára fog jutni, sőt, már lehet késő is. Ebben az interjúban elhangzik egy mondat: „A jövőben az autók lesznek a legértékesebb, internetképes tömegtermékek.”

Egy kedves ismerőssel beszélgetve pár éve, azt mesélte nekem, hogy a cégétől kapott egy új Volvo XC90-est és a régi autója egy Mercedes Benz GLE pedig ott áll a garázsban. Felajánlotta a 24 éves lányának, hogy használja az autót, egy nagy, biztonságos, minden földi jóval felszerelt városi terepjárót. A lánya hallani sem akart arról, hogy ő használja az autót, nem a környezetvédelmi elkötelezettsége miatt, szimplán 24 évesen neki egyszerűbb hívni egy Übert vagy egy taxit és beülni a barátaival egy bárba, meginni egy pohár bort és beszélgetni, minthogy egy autóval ő bevezessen a városba, keressen parkolóhelyet és még koccintani sem fog tudni az ismerőseivel, mert vezetnie kell.

Az olyan szolgáltatások, mint az Über, car sharing (GreenGo, MOL Limo, Drive Now), a közösségi robogó, bicikli és elektromos roller megosztó alkalmazások, a tömegközlekedés fejlődésével és a jelenlegi járványügyi helyzet okán előtérbe került távmunka, távoktatás lehetőségeivel Mr. Diess kijelentését erősen túlzónak érzem. A mai fiatalokat egyre kevésbé fogja érdekelni az autó, mint a személyes megvalósításuknak a tárgya.

Annak ellenére, hogy személy szerint minden autót rajongásig imádok, és a kedvenceim között egytől egyig, hangos, durrogó kipufogójú hagyományos autók vannak, talán egyedül a mostanában megjelent Porsche Taycan a kivétel, úgy gondolom a most felnövő generációnak az autó egyre kevésbé lesz egy értékes tárgy sokkal inkább egy használati eszköz, amit akár percre, km-re bérelni/használni fognak.

Gazdaság

Jelen gazdasági rendszerünket fel tudjuk osztani mezőgazdaságra, ipari termelésre, szolgáltatásokra. A mezőgazdaság egy jól megalapozott tevékenység, az emberiségnek ennie kell, tehát szükséges élelmiszer termeléshez és a hozzá kapcsolódó élelmiszer feldolgozóiparnak. Az ipari termelés már összetettebb kérdéskör. Ebben benne van az élelmiszer, építőipar, autógyártás, telefon, laptop, bútor, egészségügyi termékek és még sorolhatnánk. Szolgáltatások területén szintén szerteágazó tevékenységeket látunk, szállítmányozás, logisztika, pénzügyi, technológiai stb.

Egy ember nap-mint-nap szembe találja magát mindegyik szektorral, amikor bemegy a boltba és megveszi a Pick szalámit a helyi CBA-ba, vagy amikor felhívja az iPhone-ján a főnökét, beül a Skodájába és elmegy dolgozni a Wáberershez ahol az OTP Bank felületét használva fizeti ki a többi alkalmazottat.

A koronavírus járvány során felmerült intézkedések az alapvető szokásainkat próbálja megváltoztatni, ami egyébként egybecseng a környezetvédelmi törekvéseinkkel is. A világ picit lelassul az eddig megszokottakhoz képest.

Itt térnék vissza a korábban felvetett közgazdaságtan órához, hogy a vállalatok, így a világunk alapja a növekedés. Szerintem minden olvasónak ismerősek azok a főnöki iránymutatások, hogy idén többet kell teljesítenünk, mint tavaly, növekednünk kell. Én megkérdezném a vállalatvezetőket, hogy hova? Mit szeretnénk elérni? Mikor lesz elég a növekedés? Meddig kell növekednünk? Mi a célunk ezzel?

Egy véges erőforrásokkal és nyersanyaggal rendelkező Földön, növekvő népességszám mellett véget nem érőnek tűnő növekedést várunk el magunktól nap-mint-nap, évről-évre. Vajon ez fenntartható? Ez hova vezet? Ez a felelős gazdálkodás az erőforrásainkkal? Erre van szükségünk?

3-4 évente mutatnak be újabbnál-újabb és fejlettebb autókat, évente jelennek meg a csillogóbbnál csillogóbb trendi új mobilok, negyedévente le tudnánk cserélni a teljes ruhatárunkat.

Ha a koronavírus miatt nem fogunk bejárni a munkahelyünkre, a munkánkat otthonról végezzük, nyáron nem fogunk tudni elmenni nyaralni, mert nem lesznek repülőjáratok és utazási tilalmak lesznek, akkor valószínű kevesebb autóra lesz szükségünk, kevesebb új ruhára, a telefonunkat sem biztos, hogy évente le fogjuk cserélni.

Utópia

Képzeljünk most el ebben a helyzetben egy olyan világot, amikor azt mondjuk, nincsen pénz, nincsenek számlák, nincsen munkahelyünk, nincs semmi, amit csinálnunk KELL. A mai technológiai színvonalon esélyes, hogy automatizálással a munkánk jelentős része kiváltható.

Mire van szüksége az embernek?

Legyen fedél a feje felett, télen legyen meleg, nyáron legyen hűs a szobába, legyen mit enni-inni, legyen mibe öltözködni. Ezen felül bármi, amit kapunk, teszünk az már csak plusz.

Vajon a Föld erőforrásai elegendőek lennének, hogy mindenki részesüljön az alapellátásból? Lennének olyan emberek, akik akkor is bemennek betegeket gyógyítani, ha ezt nem a számláik kifizetéséért teszik? Vajon a földműves akkor is kimenne szántani, ha nem kapna a megtermelt terményekért pénzt? Vajon képesek lennénk automatizálni a fontosabb feladatainkat, hogy mindenkit ellássunk? Vajon akkor is vágynánk minden évbe új mobilra, aminek 120 pixellel hosszabb a kijelzője? Tudnánk olyan eszközöket gyártani a meglévő erőforrásokból, amik nem 1-2 évig szolgálnának ki minket?

Egy népszerű gazdasági oldalon megjelent egy cikk, most tessék nagyon figyelni, egy hazai bank ingatlan értékesítésével foglalkozó vállalkozásának munkatársától, arról, hogy miért is érdemes ingatlan venni. A cikk címe a „Tízből nyolc fiatalnak esélye sincs, hogy saját lakása legyen” eléggé hatásvadász, maga a cikk elég gyorsan eszkalálja oda a matekot, hogy igenis az ingatlan vásárlással jobban jár az ember.

 Tízből nyolc fiatalnak esélye sincs, hogy saját lakása legyen

Az eredeti cikk, számítása

Tekintsünk el attól, hogy a mai magyar átlagkeresetek mellett, a kiadásokkal együtt számolva kinek mennyi megtakarítása és félretehető pénze lehet. Azzal se foglalkozzunk, hogy ki él egyedül, ki párkapcsolatba és ki több fős családba. Nézzük a cikk számait első nekifutásra.

A cikk szerzője abból indul ki, hogy van egy 56 négyzetmétere 28 Millió forintba kerülő ingatlan, ami után a vagyonszerzési illeték 1,12 Millió forint. Emberünknek 13 Millió forintja van megtakarítva és 15 Millió forintot vesz fel. 161 ezer forint a törlesztő 10 éven keresztül fix kamattal végső soron kifizet 33,4 Millió forintot és lesz egy lakása. Azt ne keverjük bele, hogy infláció, és hogy az ingatlan értéke tíz év múlva mennyi lesz, mert a cikk szerzőjével ellentétben nem vagyunk látnokok.

Másik eshetőség, hogy béreljük az ingatlant, bérleti díj 168 ezer forint, amit a szerző inflál, így jutunk az összesen 23,1 Millió forintos tíz éves költséghez.

Nézzük a hibákat

1. 56 négyzetméteres lakás Budapesten 28 Millió forintért… hát, ennyiért én is vennék, ha megnézzük az ingatlanárakat, hamarabb találunk 40-60 Millió körüli sávban lakást, mint 28-ért.
2. 28 + 1,12 = 29,12 – 13 = 16,12, gyanítom, hogy a 15 Milliós hitel kevés lesz, egy ekkora eltérés a hitel összegében több tízezer forinttal dobhatja meg a havi költségeket, ami tíz év alatt jelentős különbségeket okoz. Ebben az esetben a cikk szerzőjének munkaadójánál található hitelkalkulátorral számolva nagyjából 0,6 Millió forint plusz költség jelentkezik az illetéken felül. Végösszeg helyesen: 34,05 Millió forint.
3. Törlesztőrészlet a fent említett kalkulátort használva nem 161, hanem 173 ezer forint legnagyobb jóindulattal is.
4. Mai átlagkereset nettó 235 ezer forint, ebből költ főhősünk 173 ezer forintot lakástörlesztőre, nem kell matekzseninek lenni, hogy ezek után marad 61 950 forintja, élelmiszerre, rezsire, hitel miatt megkötendő biztosításra, a lakás fenntartásához szükséges felújításokra, öltözködésre stb.
5. Azt ne feszegessük, hogy ilyen körülmények mellett az a 13 Millió forint megtakarítás vajon honnan származik.

Valós összehasonlítás

A mai ingatlanárak figyelembevételével egy 56 négyzetméter körüli lakás 40-60 Millió forint, számoljunk 52 Millióval, ilyen ingatlanból már találni szép számmal. Ebben az esetben a törlesztőrészlet a korábbihoz képest jelentősen megugrik, ha 13 Millió forintot tudunk csak belepumpálni a vágyott ingatlanba. Összesen 441 ezer forintot kell fizetnünk, ha hihetünk a korábban említett kalkulátornak. Ez tíz év alatt baráti áron is 66,28 Millió forint kiadást jelent, ez havi szinten 552 ezer forint.

Egy ilyen szintű törlesztőrészlethez már jóval magasabb, mondjuk azt 600 000 forintos jövedelem szükséges. Ebből, ha a korábbi számítás szerint (23,1 Millió forint bérleti díj) havi 192 500 forintot lakbérre költünk, ezen felül havi átlagos 200 ezer forintos egyéb, az életünk fenntartásához szükséges kiadással számolunk, akkor tíz év után lesz 6,9 Millió forint megspórolt pénzünk a korábbi 13 Millió mellé.

Az első példánál tíz év alatt 10 Millió forinttal költöttünk kevesebbet, ha béreltünk, mintha hitelből lakást vettünk volna, tény, hogy végső soron lett egy lakásunk. A második, talán kicsit életközelibb számolásnál a különbség nagyjából 50 Millió forint. Ezek azok az összegek, amit a normál működésünkön felül kellett beáldoznunk, hogy ingatlanunk legyen.

Fontosnak tartom, hogy ingatlan vásárlásnál, hitelfelvételnél alaposan gondoljuk át a reális lehetőségeinket. Ha nem tudjuk az ingatlan vételárának 50%-át befizetni, akkor gyakorlatilag a banknak fogunk üzletet csinálni és jelentős kockázatokat vállalunk. A cikkben említett 28 Milliós lakás, 50% befizetésével már nem tűnik rossz üzletnek, de csak akkor, ha 2-300 ezer forintnál nagyobb jövedelmet tudunk felmutatni.

Számomra, de ez a szubjektív véleményem, az látszik, hogy a jelenlegi igen magas ingatlanárak mellett nem is érdemes ingatlan vásárlásban gondolkozni. A bérlés, ha jó tulajdonost találunk, nem kényszer, hanem egy kellemes, rugalmas lehetőség, hogy könnyen dönthess akár költözésről, ha egy másik városba, országba adódik egy remek lehetőség. Szerintem nem szerencsés, ha az embereket régi normák alapján próbálják belekényszeríteni olyan döntésekbe, amik gazdaságilag nem eléggé megalapozottak.

Írjátok meg kommentbe a ti helyzeteteket, véleményeteket, de kérek mindenkit kulturáltan.