Manapság a hírek 90%-ban a koronavírus negatív és kényelmetlen hatásaival vannak tele. Iskolákat zárnak be, karantén alá vonnak egész városokat és a fertőzés veszélyeiről olvashatunk nap mint nap. A vírus által kiváltott világszintű gazdasági és az életvitelünkre kiható tanulságokra elég kevés cikk fordít figyelmet.
Utópia
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a jelen blogbejegyzés egy már-már utópisztikus „utazásra” hívja az olvasót a fantázia világába, most ebben a koronavírus miatt némileg lassuló világban. Hellyel közzel megtűzdelve némi gazdasági, politikai körültekintésekkel.
Gazdaság
A koronavírus előtt a hírek nagyrésze a gazdasági növekedésről, lassulásról, a környezetvédelmi intézkedésekről szóltak. Korunk egyik legnagyobb kihívása a környezetre gyakorolt hatásunk korrigálása, amire egyre kevesebb időnk van, vagy egyes elemzők szerint már nincs is.
Jelen gazdasági rendszerünk a növekedés, fejlődés, fejlesztés alapjaira építkezik, befektetések, tőke, pénz mozgások, külkereskedelmi egyezmények, gyárépítések, munkaerő kihasználtság és még sorolhatnánk azokat a racionális irányokat, amik a jelen döntéshozóit érdekelhetik. Ezen felül az utóbbi évek nagy slágere a CO2 kibocsátás csökkentése, a környezetvédelmi előírások, az elektromos autók gyártása stb.
Itt jegyezném meg, hogy amikor az első közgazdaságtan órámra a főiskolán beültem a tanárom felvezette a gazdaság mozgatórugóit és elkezdett egy mondatot, hogy a mai vállalatokat a gazdasági növekedés mozgatja, … és én itt vártam a folytatást, de mint utóbb kiderült a mondatnak itt vége szakadt. Erre majd később visszatérünk.
A koronavírus ezt a helyzetet változtatta meg radikálisan. Ezeknek a híreknek a helyét veszi át a vírus elleni fellépés, korlátozások, karantén, határellenőrzések, repülőjáratok törlése. Látszólag az egész világnak lett egy közös ellensége, mindamellett, hogy egymásra is mutogatunk, hogy kitől indult, ki nem tudta megfékezni a járvány terjedését.
Arról már kevesebb szó esik, hogy a vírusjárvány és a hozzá kapcsolódó intézkedések a lehető legideálisabban alakítják a környezetért tett törekvéseinket.
Közlekedés
A közlekedésnek az egyik legkörnyezetszennyezőbb része a légiközlekedés. Jelenleg napi szinten törölnek repülőjáratokat világszinten és minden nagyobb munkahelyen megkérik a dolgozókat, hogy csak a legszükségesebb esetben szervezzenek külföldi vagy akár belföldi utakat. Amit lehet próbáljuk megoldani a technika mai fejlettségi szintjén videó és telefonos konferenciákkal.
A munkahelyeken, iskolákban bevezetik a távmunkát, távoktatást. Sok ezer embernek nem kell reggel korán felkelnie és elmenni a legközelebbi buszmegállóba vagy beülnie az autójába és utazni 10-20-50 km-t, hanem az otthon nyújtotta kényelemben megteheti ugyanazt, amit egyébként a munkahelyén tenne. Persze egy gyártósort üzemeltetni vagy kenyeret eladni nem lehet távmunkával, de a kereskedelmi láncok is nagyobb hangsúlyt fektetnek az online vásárlással egybekötött kiszállításra.
Rövid helyzetelemzés
Most, hogy nem kell bemennem dolgozni a munkahelyemre, nem közlekedek. Ha ez hosszabb távon így maradna és ahol lehet online az internet segítségével intézném az ügyeimet, akkor végső soron mire is használnám az autómat? Ami ott áll a ház előtt, de nem kell a gyereket sem iskolába vinnem. Ja igen, a nyaralás, a hétévégi kirándulások.
A járvány miatt sok határt lezárnak és utazási tilalmakat vezetnek be. Szóval úgy néz ki a nyaralás kilőve.
Ha nincs szükségem autóra, mindennapos szinten akkor használhatom a tömegközlekedést vagy az autó megosztó szolgáltatásokat, amivel máris megspóroltam a világnak egy autó nyersanyag, energia és gyártási szükségletét.
Herbert Diess a Volkswagen konszern jelenlegi vezérigazgatója 2020 január közepén egy interjú során felvázolta, hogy mekkora bajban vannak a jelenlegi hagyományos autógyártók. Mikor a piacon ott a TESLA az elektromos autóival és ha a jelenlegi gyártók nem tesznek semmit akkor hamarosan a ma ismert autógyártás a Nokia sorsára fog jutni, sőt, már lehet késő is. Ebben az interjúban elhangzik egy mondat: „A jövőben az autók lesznek a legértékesebb, internetképes tömegtermékek.”
Egy kedves ismerőssel beszélgetve pár éve, azt mesélte nekem, hogy a cégétől kapott egy új Volvo XC90-est és a régi autója egy Mercedes Benz GLE pedig ott áll a garázsban. Felajánlotta a 24 éves lányának, hogy használja az autót, egy nagy, biztonságos, minden földi jóval felszerelt városi terepjárót. A lánya hallani sem akart arról, hogy ő használja az autót, nem a környezetvédelmi elkötelezettsége miatt, szimplán 24 évesen neki egyszerűbb hívni egy Übert vagy egy taxit és beülni a barátaival egy bárba, meginni egy pohár bort és beszélgetni, minthogy egy autóval ő bevezessen a városba, keressen parkolóhelyet és még koccintani sem fog tudni az ismerőseivel, mert vezetnie kell.
Az olyan szolgáltatások, mint az Über, car sharing (GreenGo, MOL Limo, Drive Now), a közösségi robogó, bicikli és elektromos roller megosztó alkalmazások, a tömegközlekedés fejlődésével és a jelenlegi járványügyi helyzet okán előtérbe került távmunka, távoktatás lehetőségeivel Mr. Diess kijelentését erősen túlzónak érzem. A mai fiatalokat egyre kevésbé fogja érdekelni az autó, mint a személyes megvalósításuknak a tárgya.
Annak ellenére, hogy személy szerint minden autót rajongásig imádok, és a kedvenceim között egytől egyig, hangos, durrogó kipufogójú hagyományos autók vannak, talán egyedül a mostanában megjelent Porsche Taycan a kivétel, úgy gondolom a most felnövő generációnak az autó egyre kevésbé lesz egy értékes tárgy sokkal inkább egy használati eszköz, amit akár percre, km-re bérelni/használni fognak.
Gazdaság
Jelen gazdasági rendszerünket fel tudjuk osztani mezőgazdaságra, ipari termelésre, szolgáltatásokra. A mezőgazdaság egy jól megalapozott tevékenység, az emberiségnek ennie kell, tehát szükséges élelmiszer termeléshez és a hozzá kapcsolódó élelmiszer feldolgozóiparnak. Az ipari termelés már összetettebb kérdéskör. Ebben benne van az élelmiszer, építőipar, autógyártás, telefon, laptop, bútor, egészségügyi termékek és még sorolhatnánk. Szolgáltatások területén szintén szerteágazó tevékenységeket látunk, szállítmányozás, logisztika, pénzügyi, technológiai stb.
Egy ember nap-mint-nap szembe találja magát mindegyik szektorral, amikor bemegy a boltba és megveszi a Pick szalámit a helyi CBA-ba, vagy amikor felhívja az iPhone-ján a főnökét, beül a Skodájába és elmegy dolgozni a Wáberershez ahol az OTP Bank felületét használva fizeti ki a többi alkalmazottat.
A koronavírus járvány során felmerült intézkedések az alapvető szokásainkat próbálja megváltoztatni, ami egyébként egybecseng a környezetvédelmi törekvéseinkkel is. A világ picit lelassul az eddig megszokottakhoz képest.
Itt térnék vissza a korábban felvetett közgazdaságtan órához, hogy a vállalatok, így a világunk alapja a növekedés. Szerintem minden olvasónak ismerősek azok a főnöki iránymutatások, hogy idén többet kell teljesítenünk, mint tavaly, növekednünk kell. Én megkérdezném a vállalatvezetőket, hogy hova? Mit szeretnénk elérni? Mikor lesz elég a növekedés? Meddig kell növekednünk? Mi a célunk ezzel?
Egy véges erőforrásokkal és nyersanyaggal rendelkező Földön, növekvő népességszám mellett véget nem érőnek tűnő növekedést várunk el magunktól nap-mint-nap, évről-évre. Vajon ez fenntartható? Ez hova vezet? Ez a felelős gazdálkodás az erőforrásainkkal? Erre van szükségünk?
3-4 évente mutatnak be újabbnál-újabb és fejlettebb autókat, évente jelennek meg a csillogóbbnál csillogóbb trendi új mobilok, negyedévente le tudnánk cserélni a teljes ruhatárunkat.
Ha a koronavírus miatt nem fogunk bejárni a munkahelyünkre, a munkánkat otthonról végezzük, nyáron nem fogunk tudni elmenni nyaralni, mert nem lesznek repülőjáratok és utazási tilalmak lesznek, akkor valószínű kevesebb autóra lesz szükségünk, kevesebb új ruhára, a telefonunkat sem biztos, hogy évente le fogjuk cserélni.
Utópia
Képzeljünk most el ebben a helyzetben egy olyan világot, amikor azt mondjuk, nincsen pénz, nincsenek számlák, nincsen munkahelyünk, nincs semmi, amit csinálnunk KELL. A mai technológiai színvonalon esélyes, hogy automatizálással a munkánk jelentős része kiváltható.
Mire van szüksége az embernek?
Legyen fedél a feje felett, télen legyen meleg, nyáron legyen hűs a szobába, legyen mit enni-inni, legyen mibe öltözködni. Ezen felül bármi, amit kapunk, teszünk az már csak plusz.
Vajon a Föld erőforrásai elegendőek lennének, hogy mindenki részesüljön az alapellátásból? Lennének olyan emberek, akik akkor is bemennek betegeket gyógyítani, ha ezt nem a számláik kifizetéséért teszik? Vajon a földműves akkor is kimenne szántani, ha nem kapna a megtermelt terményekért pénzt? Vajon képesek lennénk automatizálni a fontosabb feladatainkat, hogy mindenkit ellássunk? Vajon akkor is vágynánk minden évbe új mobilra, aminek 120 pixellel hosszabb a kijelzője? Tudnánk olyan eszközöket gyártani a meglévő erőforrásokból, amik nem 1-2 évig szolgálnának ki minket?
